Vérmagyarország

A Rémkirály az Élet Nagy Kérdésein filozofálva meríti rettentő Tekintetét a Sötétségbe.

-Áruld el, barátom, Iskarióti, miért gyűlölnek engem az emberek?

És válaszol az Örök Áruló:

- Mert gyilkolod őket. Mert elvetted tőlük a szabadságot.

- Hiszen lett helyük, hogy sokasodjanak, több tér, hogy éljenek. A szabadságért cserébe pedig adtam nekik enni, és fedelet mindenki feje fölé. Miért gyűlölnek mind ennyire, hiszen még csak nem is én vagyok az első…

- Aki előtted megtette, ember volt. Az emberek szörnyetegnek nevezték, és megnyugodtak. Te szörnyeteg vagy, mit kezdhetnének veled? Nevezzenek embernek? Látnak benned valamit magukból, és ez mindennél jobban felháborítja őket. Még ha nyernek is bármit az uralmad alatt, ne várd, hogy valaha is megköszönik. A vért, ami a múltban kiomlott, nem mossa el semmi, csak újabb vér a jövőben.

- Szerencse, hogy én nem vérzek.

- Nem számít.

- Azt hittem, leszámoltak már ezzel a fogat fogért dologgal. Hogy odatartják a másik orcájukat is… Így mondják, nem?

- Bármilyen civilizálttá is lett az emberiség, bármilyen igyekezettel is próbálja átfesteni a családi portrén az állatőrökbe bújt ükapát valaki mássá, akit modernebbnek, következésképp jobbnak gondolnak, a jelenlététől soha nem szabadulnak meg. Darwin, Freud és a többi épp csak emlékeztetők, hogy a megbocsátás, a béke, bármi, aminek köze van az emberi altruizmushoz, csak addig tart, amíg az az ember biztonságban érzi magát: az ellenség a föld alatt, asszonyai szíve alatt az ő magzata – vér az ő véréből.

- Már megint a vérnél vagyunk. Hát végül minden a vérhez vezet vissza?

- Végül minden.

- Úgy érzem, kimaradok valami fontosból. Annyira azért mégsem, hogy ne gyűlölnének…

- Igen…

A csendben a Cheshire Macska félholdvigyora dereng.

- Különösen, miután elvettem tőlük az Internetet!

- …Érzékeny pontjuk, uram.

És lőn Sötét, még Feketébb, mint Volt.