Vérmagyarország

Sötét volt, hideg levegő csípte az arcát egy romos ház felső szintjén. Mindenhol téglák és por, kacatok és a végtelen reménynélküliség nyomai. Luca a szoba egyik világosabb sarkában kucorgott, éhes volt és fáradt, de nem mert elaludni. Ruhája elszakadt, cipője átázott,…

- El sem tudtam eddig képzelni, hogy élvezzem a botorkálást. De most így nekem jó. Tetszik a dolog. – mosolyog Álmos Lucára, újdonsült útitársára. Mesterének végtelenül hálás, hogy csatlakoztak végül a fehér lángba boruló alakokhoz. Álmos kilátástalannak ítélte…

A Rémkirály az Élet Nagy Kérdésein filozofálva meríti rettentő Tekintetét a Sötétségbe. -Áruld el, barátom, Iskarióti, miért gyűlölnek engem az emberek? És válaszol az Örök Áruló: - Mert gyilkolod őket. Mert elvetted tőlük a szabadságot. - Hiszen lett helyük, hogy…

 Kata és Tamás a szőke lány konyhájában ül, csendesen élvezve a jóllakottságot. Most, hogy a hasuk tele, az érzékeik újra kinyílnak az őket körülvevő világra. Az első dolog, amit észrevesznek, hogy a hely bizony elég szűkös. A konyha nagy részét legalább fél…

 Kata és Tamás éhesen és elveszve baktat a szombathelyi utcákon. Helyzetük kissé Jancsiéra és Juliskáéra emlékeztet, a különbség csupán annyi, hogy mézeskalács-házikót aligha van reményük találni. Ami pedig a boszorkányt illeti, ő valószínűleg régesrég önként…

 - Főnök. - Hmm. - Szerintem ez nem oké. - Jó. - Hogyhogy jó? - Addig, amíg csinálod, amit mondok, rendben van, hogy szerinted ez nincs rendben. - A többiek is húzódoznak. Figyelj, Főnök. Én értem, hogy sámánok vagyunk, meg minden, de azért ez elég meredek jósálomnak,…

 Katának egy lelkét kilehelő elefánt jut először eszébe, ahogy a teherautó fékez, aztán megáll egy kertes ház előtt. Tamás, miután maga is kiszállt, előrebillenti az ülést előtte és a kezét nyújtja – Kata nem fogadja el, az ajtó fölötti kapaszkodót megmarkolva…

 Az Iskarióti a már rég nem működő földalatti lejáratánál, a korláton ül. A lába mellett egy kövér galamb dülöngél, míg ő elmélyülten tanulmányozza a Milleniumi emlékművet. Időnként egy-egy darabot tép a kezében tartott zsemlyéből, és a madár elé ejti. Sosem…

             - Miért jöttél utánam? – kérdi Kata, miközben a szélvédőn hányódó esőcseppeket figyeli, amiket kíméletlenül ide-oda csapdosnak az ablaktörlő lapátjai. Tamás hátrafordul az anyósülésben és…

-     Ha így megy mindig, egy hónap alatt letudjuk az egész világmegmentést – jelenti ki Bandi, miközben egy talált bottal piszkálgatja az úton gőzölgő, bűzös, szürke kupacot. Néhányan, akik körülállják a tetemet, még nem tértek egészen napirendre a…

Fekete folyó elvisz engem. Ennem. Hústekercsek, ripi-ropi – kóborol, jár. Szemünkkel nézem. A zsák szemével nézzük. Fekete folyón. Megyek a fekete folyón. Tegnap, előtt, előtt, előtt. Előtte a zsák zsebe megtöltetett. Préda az úton. Vicsor-vigyor. Nektár a zsák szája…

2002. május 2. Közelről jégkására emlékeztető,  de áthatolhatatlan, hatalmas kupola borul a Kárpát-medence fölé, 9 nappal azután, hogy utóbb démonokként azonosított lények özönlöttek elő egy barlangnyílásból Tihany közelében. Még aznap, 2-án, bizonyos James…

 Vadkeleti szél oldalaz ki a fák közül a betonútra, tétován fodroz lángot és csuhát, majd tovasiet, és inkáb a lombozatot terrorizálva eltűnik az erdőben. A két alak (a könnyebbség kedvéért nevezzük őket Zoltánnak és Hugónak) ujjukat a metaforikus ravaszon tartva…

Az út, amin haladnak, valamikor túraösvény lehetett, vagy csak a vonalát keresztezhették egynek néhányszor - mindenesetre időről időre zöld keresztes festéssel megjelölt fákba botlottak. Egy ideje már hajnal volt. Álmos egykedvűen néz vissza a komor törzsek oszlopai közül…

Nyolcan állnak a pincében; a levegő nehéz, régi. A sarokba dobálva székek, de senki nem sétál oda egyért, hogy leüljön. Az egyik falon szőnyeg, valaha értékes lehetett, de mostanra jól megrágta a történelem. Heten a pince lejárójánál állnak, egyikük a velük szemközti…

A vidék még éppen csak ébredezik. Fakóbbik arcát mutatja, legalább egy óra, míg megtelik árnyalatokkal. A harmat csillan csak meg imitt-amott, mint a korán kelő szemében a vekker képe: már megint munka van. Csak még egy kicsit… Gondolhatják, és lustán terpeszkednek tovább…

A falu Zalaegerszegtől nem messze, dombok ölelésében fekszik. Az öregek a 7-es Menedéknek hívják. Egyikük sem tudja persze, hogy van-e 1-es, 2-es vagy 3-as (6-osról nem is beszélve), de ez a kis hazugság valahogy reményt ad mindannyiójuknak. Néha összeülnek, és vitatkoznak arról,…

Álmos fekszik a földön, hanyatt, rajta egy szúette, pepita pokróc. Fogait makacsul egymásnak szorítja, mintha attól tartana, hogy a világ bogár képében a szájába mászik, és kénytelen lesz lenyelni. De a világ közönyös. Álmos fekszik, körötte csend… És néma…

- Iskarióti! A király hátradől vörös lepellel borított trónján. Szemét a kétembernyi magas, duplaszárnyú, csontberakásokkal díszített ajtóra szegezi. A díszítésekről nehéz megállapítani, tulajdonképpen miféle jeleneteket is ábrázolnak. Egymásba folyó alakok, fent és…

Émelygés tör Álmosra, ahogy benzingőz, út, föld, hús és hideg szaga lövell az orrán át a fejébe. Egy pillanatra úgy érzi magát, mint akit élve eltemettek, azonban mielőtt a pánik megbéníthatná vagy épp kétségbeesetten kaparni kezdene, kinyitja a szemét. Előtte, a…

- Szervusz! – sziszegi a róka, és feltekeredik a kopár fa törzsén. Nyomában a kéregről jókora darabok peregnek le, elszenesedve, mintha megégtek volna – Üdvözöllek Pytho birodalmában! Fehér, beteges fűszálak tengerében áll a fa, ágai az epeszín égbe fúródnak. A…

- Segítened kell, Gábriel… - Te nem tudod, mit kérsz. Komolyan mondom, nem tudod. - De… - Ha csak egyetlen rossz lépést tennék, ha csak egyetlen rossz gondolatom lenne, a nyakamon lenne az egész. Nem… nem akarok közelebb sodródni hozzá. Talán ha nem csapok nagy…

Álmos megropogtatja az ujjait, majd a ponyva felé nyúl. A keze megáll a levegőben, elbizonytalanodik – aztán gyors mozdulattal, ahogy a füleit hegyező szarvas iramodik meg hirtelen, félrerántja a leplet.Pár percig megint csend, amíg a fiú a raktérbe mereszti tekintetét. A…

Mélyen a romok alatt, a fullasztó sötétben ujjak kaparásznak egy régi-régi porcelánkád peremén. Nem így képzelte a halált. Szíve kétségbeesetten dobálja magát bordái alatt, akár a víz alá nyomott fej – jobbra, balra, ki, bármerre, csak el. Sikoltani nincs több levegő,…