- Főnök.
- Hmm.
- Szerintem ez nem oké.
- Jó.
- Hogyhogy jó?
- Addig, amíg csinálod, amit mondok, rendben van, hogy szerinted ez nincs rendben.
- A többiek is húzódoznak. Figyelj, Főnök. Én értem, hogy sámánok vagyunk, meg minden, de azért ez elég meredek jósálomnak, nem?
- Egy angyal, Gábriel, elmondta, mit kell tennünk.
- Ez is… Egy angyal? Mi közünk nekünk az angyalokhoz? Mi sámánok vagyunk. Ha legalább egy hörcsögszellem szólt volna hozzád, vagy valami. Legalább az a kis pufók féle?
- Az a puttó. Egyébként is, ismered a történetet, nem? Hogy miért sámánok vagyunk, és nem táltosok? Akkor mi a kérdés?
- Persze…
- Zsák megvan?
- Meg. Ezt is az angyal mondta?
- Nem, ezt én mondom. Az angyalok túl elszálltak az ilyesmihez. Tudod: „Az érsek trónusának árnyékában…”, satöbbi, satöbbi, satöbbi. Bíznotok kell bennem.
- Ehh. Jól-
- Baj van, főnök!
- A fene. Azt hittem… „Amikor megtörik a szív és…”
- Orvoshoz-
- Mi a-
- Főnök, indulj, elég-
- Mindenki fogja be! Csöndet! Ott-
- De főnök!
- Ott a kölyök! Nincs idő tökölni!
- Kit érdekel, Csabi mindjárt-
- „A fényembe lép, és megmutatja…”
- Főnök!
- Úristen… meghalt…
- Szedjük össze a srácot, és tűnés! Csináljátok!
- De Csaba-
- Ő vagy egy millió? Neki már nincs tovább!
- Jah, hála neked, ~főnök~!
- A rohadt világról van szó, ne csináljátok már a fesztivált!
- Ezt nem hiszem el…
- Megvan az a zsák?
- Én kiszállok-
- Meg…
- Hugó… Te állat.
- Gyerünk.
A furgon ajtaja kicsapódott, és Álmos szemközt találta magát fél tucat emberrablóval és egy zsákkal, aminek feneketlen torkába bámulva ráköszönt a felismerés, hogy az éjszaka nem mindig várja meg, míg lemegy a nap.
Utolsó kommentek