Vérmagyarország

Sötét volt, hideg levegő csípte az arcát egy romos ház felső szintjén. Mindenhol téglák és por, kacatok és a végtelen reménynélküliség nyomai. Luca a szoba egyik világosabb sarkában kucorgott, éhes volt és fáradt, de nem mert elaludni. Ruhája elszakadt, cipője átázott,…

- El sem tudtam eddig képzelni, hogy élvezzem a botorkálást. De most így nekem jó. Tetszik a dolog. – mosolyog Álmos Lucára, újdonsült útitársára. Mesterének végtelenül hálás, hogy csatlakoztak végül a fehér lángba boruló alakokhoz. Álmos kilátástalannak ítélte…

- Nem baj, ha ideülök melléd? – szólítja meg Álmos az egyetlen női tagot a nyolc különös alak közül. A lány a hideg aszfalton ül és kopott cipőjével a szegély sáros földjét túrja, mikor meghallja a kérdést. - Dehogy, nyugodtan. – szemét Álmoson felejti, és ha…

 - Főnök. - Hmm. - Szerintem ez nem oké. - Jó. - Hogyhogy jó? - Addig, amíg csinálod, amit mondok, rendben van, hogy szerinted ez nincs rendben. - A többiek is húzódoznak. Figyelj, Főnök. Én értem, hogy sámánok vagyunk, meg minden, de azért ez elég meredek jósálomnak,…

-     Ha így megy mindig, egy hónap alatt letudjuk az egész világmegmentést – jelenti ki Bandi, miközben egy talált bottal piszkálgatja az úton gőzölgő, bűzös, szürke kupacot. Néhányan, akik körülállják a tetemet, még nem tértek egészen napirendre a…

 Vadkeleti szél oldalaz ki a fák közül a betonútra, tétován fodroz lángot és csuhát, majd tovasiet, és inkáb a lombozatot terrorizálva eltűnik az erdőben. A két alak (a könnyebbség kedvéért nevezzük őket Zoltánnak és Hugónak) ujjukat a metaforikus ravaszon tartva…

Az út, amin haladnak, valamikor túraösvény lehetett, vagy csak a vonalát keresztezhették egynek néhányszor - mindenesetre időről időre zöld keresztes festéssel megjelölt fákba botlottak. Egy ideje már hajnal volt. Álmos egykedvűen néz vissza a komor törzsek oszlopai közül…

Álmos fekszik a földön, hanyatt, rajta egy szúette, pepita pokróc. Fogait makacsul egymásnak szorítja, mintha attól tartana, hogy a világ bogár képében a szájába mászik, és kénytelen lesz lenyelni. De a világ közönyös. Álmos fekszik, körötte csend… És néma…

Émelygés tör Álmosra, ahogy benzingőz, út, föld, hús és hideg szaga lövell az orrán át a fejébe. Egy pillanatra úgy érzi magát, mint akit élve eltemettek, azonban mielőtt a pánik megbéníthatná vagy épp kétségbeesetten kaparni kezdene, kinyitja a szemét. Előtte, a…

- Szervusz! – sziszegi a róka, és feltekeredik a kopár fa törzsén. Nyomában a kéregről jókora darabok peregnek le, elszenesedve, mintha megégtek volna – Üdvözöllek Pytho birodalmában! Fehér, beteges fűszálak tengerében áll a fa, ágai az epeszín égbe fúródnak. A…

Álmos megropogtatja az ujjait, majd a ponyva felé nyúl. A keze megáll a levegőben, elbizonytalanodik – aztán gyors mozdulattal, ahogy a füleit hegyező szarvas iramodik meg hirtelen, félrerántja a leplet.Pár percig megint csend, amíg a fiú a raktérbe mereszti tekintetét. A…

    Harmatos hajnali szellő kurkássza Schmidt Jenő tehergépkocsi-vezető divatosan rövidre nyírt haját; feltartott keze lassan kékülni kezd a hidegben. Kissé már fázik. Pedig ez a reggel is úgy indult, mint akármelyik másik: egy szállítmány kolbászos keksz…