Vérmagyarország

Sötét volt, hideg levegő csípte az arcát egy romos ház felső szintjén. Mindenhol téglák és por, kacatok és a végtelen reménynélküliség nyomai. Luca a szoba egyik világosabb sarkában kucorgott, éhes volt és fáradt, de nem mert elaludni. Ruhája elszakadt, cipője átázott,…

- El sem tudtam eddig képzelni, hogy élvezzem a botorkálást. De most így nekem jó. Tetszik a dolog. – mosolyog Álmos Lucára, újdonsült útitársára. Mesterének végtelenül hálás, hogy csatlakoztak végül a fehér lángba boruló alakokhoz. Álmos kilátástalannak ítélte…

- Nem baj, ha ideülök melléd? – szólítja meg Álmos az egyetlen női tagot a nyolc különös alak közül. A lány a hideg aszfalton ül és kopott cipőjével a szegély sáros földjét túrja, mikor meghallja a kérdést. - Dehogy, nyugodtan. – szemét Álmoson felejti, és ha…