- Szervusz! – sziszegi a róka, és feltekeredik a kopár fa törzsén. Nyomában a kéregről jókora darabok peregnek le, elszenesedve, mintha megégtek volna – Üdvözöllek Pytho birodalmában!
Fehér, beteges fűszálak tengerében áll a fa, ágai az epeszín égbe fúródnak. A sebekből lila, ragacsos éjszaka szivárog, és végigcsurog az ágakon.
Álmos nyel egy nagyot, de a szíve nem akar lejjebb csusszanni a torkánál. Kitartóan dörömböl tovább az ádámcsutkája alatt.
- Ez… csapda. Talán még… - kezd bele, de nem folytatja. Lenéz a hullafehér fűben előtte masírozó ujjnyi nagy, vörös hangyákra. És mellette. És mögötte. – Ó.
- Éleszelméjű kölyök vagy, ahogy nézem – vigyorodik el a róka, és pikkelyes bőre alatt fojtott kacaj hullámzik végig. – Bizony, ez egy capda. Gondoltam közelebbről szemügyre veszem ezt a ti kisz játékotokat. Hermetikusz sszámánmágia? Gyerekszég, ha meg nem haragsszol. De gyerekek ellen működik, nem? Ó, a jó öreg Trisszmegissztussz… Néha meglátogatom odalent a Pokolban, tudod. Szokat tanulok tőle. És persze szórakozásnak szem utolszó-
- Mit akarsz tőlem?
Hősünk, ha valóban az, két lépést előrelép. Aztán még egyet. Óvatosan a hangyákra pillant, azok pedig vissza, rá. Szomorú, kék emberszemekkel. Álmos elborzad, akarata megbicsaklik. Megáll.
- Én? Cak besszélgetni, kisz hercegem – feleli amaz mosolyogva, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga egy pikkelyes, tekergő és nem utolsó sorban beszédhibás róka számára.
Álmos lehúnyja szemét. Újra elhatározza, hogy ha törik, ha szakad, kitör a körből. A hangyák haragosan zümmögnek, ahogy a fiú közelebb ér hozzájuk, majd átlépi őket.
- Nézzenek oda! Kissszabadult, elsssszabadult! Jaaaj, hova bújjak? – röhög a róka, miközben a farkával kapaszkodva lóg fejjel lefelé a fáról.
- Mi? Még mindig… Szóval nem a kör… - Álmos komor bikaként (na jó, legyen inkább „komor gidaként”) a fa és a róka felé veszi lépteit. Utóbbi tovább ingerkedik:
- Mint mondtam, az cak játék. De ha már játék, lásszunk egy találósz kérdészt! Ha egy fiú gyalogol a Codák Városza felé, és az oda vezető úton menet közben szembetalálkozik egy tucat bolonddal, mindegyiknél egy tucat zák, azokban egy tucat macska, azokban egy tucat egér, és velük van még egy bolond, aki okoszabbnak képzeli magát a többieknél – akkor hányan vannak útban a Codák Városa felé?
A fa Álmos minden lépésével távolodni látszik. Álmos makacsul, dühödten előbb megszaporázza lépteit, majd futni kezd, de hiába.
- Nosz?
- Csak… egy… te… szemét…
- Mmm. A válasz rossssz. A fiú a Codák Városa felé tart, de nem ez volt a kérdéssz. Ki van útban, az volt kérdéssz. Az a szok bolond van útban, kissz hercegem.
A fiú megáll, lihegve, mint egy gőzmozdony.
- Mit… mit… mondtál?
- Vissszlát, kis hercegem! – integet a róka, Álmos pedig újra az ismerős aszfalton találja magát.
Utolsó kommentek