A falu Zalaegerszegtől nem messze, dombok ölelésében fekszik. Az öregek a 7-es Menedéknek hívják. Egyikük sem tudja persze, hogy van-e 1-es, 2-es vagy 3-as (6-osról nem is beszélve), de ez a kis hazugság valahogy reményt ad mindannyiójuknak. Néha összeülnek, és vitatkoznak arról, vajon hány hasonló telep lehet még a falon belül. Egyikük-másikuk, az optimisták nem átallanak kétjegyű számokat emlegetni. Rájuk úgy néznek a többiek, mint régen a bolondokra, amikor még úgy tartották, hogy jóserejük van: megjátszott, elnéző türelemmel, néha haraggal, ha csordultig telt a pohár.

A hely 22 családnak jelenti a „mindent”: életet, viszonylagos biztonságot, szabadságot, de mindenekelőtt otthont. Persze mindannyian érzik, hogy az állapotuk az adott körülmények között álomszerű, és talán csak játszik velük valaki. A fával megerősített, földbevájt veremházak mélyén nem találni egyetlen embert, aki nem félve várná a holnapot. Talán csak Kata – aki eddig ugyan jóstehetséget nem mutatott, a falu lakói azonban mégsem haboznak őt bolondnak nevezni.

Kata amolyan fekete bárány a menedékbeliek között. Éppen egy éve, hogy egy zalaegerszegi portyán a vadászok rátaláltak a fiatal lányra. Olyan nemtörődömséggel, félelem nélkül járt az elhagyott épületek között, hogy először nem is gondolták maguk közé tartozónak - embernek.

Rögtön az első nap feltűnést keltett azzal, hogy a vezetékneve után érdeklődőknek makacs hallgatással válaszolt, majd később kijelentette: neki olyan nincs, az ő neve egyszerűen Kata. Különösnek tűnt akkor és ott ez a viselkedés, hiszen sokaknak a név az egyetlen, amit a régi időkből meg tudtak menteni. Örökség, ami korokon át maradt meg nekik. Korábbi viselői, az őseik túléltek és továbbadták nevüket, bármi történt is. A nevek a múltat jelentik a jelenben és a reményt, hogy a jövőben is jelenteni fognak valamit.

Kata fekete bárány, de farkasagyarakkal. Nem sokkal érkezése után már ellenállást próbált szervezni, de erőfeszítéseit semmivé foszlatta a gyanakvás, amit mindezzel a falubeliekből kiváltott. Nem számolt azzal, hogy amit ő a túlélés egyetlen lehetséges formájaként élt meg, azt mások úgy látták, mintha Kata épp egy szakadék felett vékony kötélen egyensúlyozó amatőr artistát lökdösne hátulról, attól (az egyébként jó) szándéktól vezérelve, hogy az minél előbb átérjen a biztonságos túlsó partra. Valahol mélyen mindenki érzi körülötte, de igazából senki sem érti azt az igazságot, aminek legismertebb formája, hogy a legjobb védekezés a támadás. Hogy nem volt még ország, ami csak védekezéssel háborút nyert; hogy nem volt még vár, amit nem vettek be…

Kata végtelenül magányos farkas a bárányok között...