Ülök a székben, fogom a fejem, és nem jön semmi. Csak a nagy kép van, de kis epizódra nincs ötlet. A héten valami más kötött le, ma pedig a tegnapi lakodalom utáni fáradtság nyomaszt. A fizikai mellett az is, hogy fantasztikusan antiszociálisnak éreztem magam, mivel nem szeretek táncolni. Miért nem tudok könnyedén írni, mint jópár másik ember? Ebben is túlkontrollálom magam, mint az iaidóban, mint a vezetésben, mint az életben? Ennyire nem tudok ettől megszabadulni? Miért kell küzdenem minden szóért? Mit csinálok rosszul?

Engedjem el magam, persze... De azt senki nem mondja meg, pontosan hogyan is kéne.

Holnap reggel meglátom, hogy sikerül-e valami. De hamár ezt a két bekezdést is negyven perc alatt sikerült megszülnöm, nem tudom, mi lesz még. Muszáj lesz összekapnom magam. Nem veszíthetek ellenem.