Vérmagyarország

 Kata és Tamás a szőke lány konyhájában ül, csendesen élvezve a jóllakottságot. Most, hogy a hasuk tele, az érzékeik újra kinyílnak az őket körülvevő világra. Az első dolog, amit észrevesznek, hogy a hely bizony elég szűkös. A konyha nagy részét legalább fél…

 Kata és Tamás éhesen és elveszve baktat a szombathelyi utcákon. Helyzetük kissé Jancsiéra és Juliskáéra emlékeztet, a különbség csupán annyi, hogy mézeskalács-házikót aligha van reményük találni. Ami pedig a boszorkányt illeti, ő valószínűleg régesrég önként…

 Katának egy lelkét kilehelő elefánt jut először eszébe, ahogy a teherautó fékez, aztán megáll egy kertes ház előtt. Tamás, miután maga is kiszállt, előrebillenti az ülést előtte és a kezét nyújtja – Kata nem fogadja el, az ajtó fölötti kapaszkodót megmarkolva…

             - Miért jöttél utánam? – kérdi Kata, miközben a szélvédőn hányódó esőcseppeket figyeli, amiket kíméletlenül ide-oda csapdosnak az ablaktörlő lapátjai. Tamás hátrafordul az anyósülésben és…

A vidék még éppen csak ébredezik. Fakóbbik arcát mutatja, legalább egy óra, míg megtelik árnyalatokkal. A harmat csillan csak meg imitt-amott, mint a korán kelő szemében a vekker képe: már megint munka van. Csak még egy kicsit… Gondolhatják, és lustán terpeszkednek tovább…